A chillhouse zenei stílus a 2010-es évek közepén jelent meg, mint a deep house és chillout műfajok fúziója, válaszul a modern elektronikus zene iránti igény változásaira. Míg a klasszikus house zene a táncterek lüktető ritmusairól és energikus hangzásáról volt ismert, a chillhouse egy nyugodtabb, atmoszférikusabb irányba mozdult el. Alapját továbbra is a house zene 4/4-es üteme és a mély basszusvonalak adják, de ezeket lágyabb szintetizátorokkal, akusztikus hangszerekkel, gyakran jazzes vagy lo-fi elemekkel egészítik ki.
A stílus megjelenése szorosan összefügg a streaming platformok (pl. Spotify, YouTube) térhódításával és a „lo-fi beats to relax/study to” típusú playlistkultúra megerősödésével. Az emberek egyre inkább olyan háttérzenét kerestek, amely nem tolakodó, de hangulatilag mégis kellemes, sőt inspiráló. A chillhouse ebben a szerepben tökéletesen működött: könnyed tempója, harmonikus dallamvezetése és gyakran énekkel vagy természetes hangokkal dúsított hangképe ideális kísérője lett a munkának, tanulásnak vagy esti kikapcsolódásnak.
A műfaj ismert előadói közé tartozik például KREAM, Mahalo, vagy Møme, de sok független producer is hozzájárult a stílus terjesztéséhez SoundCloudon vagy Bandcampen keresztül. A chillhouse mára saját közönséggel és vizuális világgal rendelkezik, amely a nyugalmat, a természetközeliséget és a digitális életstílust ötvözi.
